Sir Arthur Conan Doyle kultikus figurája 1887-ben látott napvilágot, az elmúlt évszázad során pedig több mint 200 korhű film és tévésorozat készült Holmesról és Watsonról. De eddig senkinek nem jutott eszébe átültetni a történetet napjainkba. Steven Moffat és Mark Gatiss két éve pótolta a hiányosságot, év elején pedig új részekkel tért vissza a BBC Sherlock című sorozata.
A Holmes sztori napjainkban virágkorát éli. Guy Ritchie hollywoodi cukormázba mártotta, a magyarok ifjúsági filmet alapoztak rá, a britek pedig frissítettek rajta egyet. A történet valóban megérett a modernizálásra, hiszen, aki csak egy kicsit is ismeri a Conan Doyle életművet, annak egyértelmű, hogy Sherlock Holmes mindig is modern ember volt, nyitott a technikai újításokra és a változó világra.
Steven Moffat, a műsor írója és producere, akinek a nevéhez fűződik a híres brit sci-fi sorozat, a nálunk borzalmas, Ki vagy, Doki? névre keresztelt Doctor Who is, Mark Gatiss-szel karöltve zseniális párhuzamokkal és újításokkal hozta közelebb a klasszikust a modern nézőhöz. John Watson az afgán háborúból hazatért katonaorvos memoárok helyett blogot kezd írni poszttraumatikus stressz zavarának leküzdésére, Sherlockkal a keresztnevükön szólítják egymást, és a mai technológiát használják kommunikációra. Nemcsak Johnt, hanem a nézőt is teljesen lenyűgözi Sherlock hihetetlen, csupán megfigyelésen alapuló következtetési technikája.
A készítők kitaláltak egy remek módszert, hogy mi is képben legyünk főszereplőnk agymenései alatt: segítségként feliratok jelennek meg a képen, hogy éppen hol jár Sherlock a következtetésben. A sorozat, melynek minden része egy-egy 90 perces tévéfilm, úgymond fetisizálni próbálja az intelligenciát, egy meglehetősen vonzó főszereplővel, amire valljuk be manapság elég nagy szükség is van.
Mondják, hogy a színész csak annyira jó, mint a szerep, amit írtak neki. Géppuska nyelvű tanácsadó detektívünket Benedict Cumberbatch (Vágy és vezeklés) alakítja, aki született Sherlock. Valószínűleg ezzel a forgatókönyvvel nehéz lett volna mellényúlni, de azt a szellemes iróniát és intelligens humort, ami a sorozatból árad, Cumberbatch hibátlanul kivitelezi Sherlockként. Kezdetektől hű társa, Martin Freeman (Galaxis útikalauz stopposoknak) tökéletes kiegészítése figurájának. A két színész remekül működik együtt, Sherlock az abszolút érzelemmentesség, John a moralitás megtestesítője, aki mindig próbál egy kis humánumot nevelni barátjába.
A mellékszereplők közt is találunk bőven fantasztikus alakításokat. Sherlock kissé sznob, de annál szerethetőbb bátyja, a kormánynak dolgozó Mycroft (Mark Gatiss) kimért és illedelmes stílusa, valamint az örökös marakodása testvérével mindig okot ad a nevetésre. De természetesen Sherlock főellensége a sorozat tetőpontja. Andrew Scott Jim Moriarty-ja, az őrült tanácsadó bűnöző, ijesztően mesteri fokra emeli a pszichopata meghatározását. Szívből utáljuk, mégis tátott szájjal nézzük, annyira jó.
Az első évad hatalmas sikere után a másodiknál sokkal nagyobbak voltak az elvárások, de nem csalódhatott senki. A három új rész három kultikus történetet dolgoz fel: Irene Adlerét, a nőét, aki legyőzte Sherlock Holmest, a legismertebb Conan Doyle regényt, A sátán kutyáját, illetve Az utolsó esetet, a végső küzdelmet Moriarty-val. Az évadban Sherlock arroganciája semmit sem változik, de talán nagyobb hangsúlyt kap, így akarva-akaratlanul is Doktor House-ra emlékeztet minket, de szerencsére nem estek át a ló túlsó oldalára. Irene Adlerből polgárpukkasztó dominát csináltak, aki a királyi család egyik fiatal női tagjának is szolgáltatást nyújt, a két főhős barátságának szépsége pedig a drámai, utolsó, cliffhangerrel befejezett epizódban bontakozik ki.
A harmadik évadot már megrendelte a BBC, és ha hihetünk a pletykáknak, a készítők szeretnék még az idén folytatni. Az első évad itthon tavaly az AXN-en startolt, kis szerencsével talán még év vége előtt eljut a magyarokhoz a második széria is.
